Megszűnik minden létezni...

9.rész

Reggel szakadt az eső és az egész várost beterítette a köd, ez az időjárás remekül passzolt a hangulatomhoz.
Harry mellkasán ébredtem ugyanabban a pozícióban mint amikor este lehajtottam rá a fejemet.Szörnyű rém álmom volt....egész éjszaka reszketem.

Kibújtam a paplan alól Harry mellől és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Most nem vasaltam ki a hajam.
Nem tettem fel semmilyen sminket.
Tényleg semmit.
Természetes fehér bőröm megcsillant az ablakon átszűrődött napfényben és hosszú sötétbarna hajam az arcomba lógott.Felöltöztem majd hanyatt feküdtem az ágyon szorosan Harry mellett.


11:14
.Jó reggelt-suttogta a számba Harry
-Neked is-húztam széles mosolyra a számat, mintha minden rendben lenne.Mintha semmi gond sem lenne... 
-Hiányozni fogsz
-Hogy micsoda?-fordultam felé
-Tudod,ma megyünk Amerikába.Nem emlékszel?-válaszolt,majd beállította kócos,göndör fürtjeit.
-Dehogynem,jó utat!És te is nekem.Nagyon-igazából ez teljesen kiment a fejemből,és nem a legjobbkor utaznak el.
-Körülbelül,menni ideig leszel távol?
-Pontosan két hétig-válaszolt majd homlokomra helyezte ajkait és lágyan megcsókolt.
14 nap...nélküle.
-Ne segítsek pakolni?-hajamat a fülem mögé tűrtem
-Az jó lenne,ha én pakolnék biztos valamit itthon hagynék...szóval ha ráérsz-túrt bele barna hajába és ajkait harapdálta...ilyenkor olyan ellenállhatatlan. Pontosabban ilyenkor is.
-Szóval igen-pattantam ki gyorsan az ágyból
Gyorsan összerámoltunk és egy kis rendet is sikerült végre teremtenem a szobában.
Fél négykor átjöttek a fiúk.
-Hét órakor indulunk és már holnap részt veszünk egy sajtó konferencián, azt hiszem a keleti parton valamelyik városba-mondta Liam-Harry készen vagy?
-Persze,a reptéren találkozzunk,nekem még van egy kis megbeszélni valóm Nichole-al.-mosolygott és rám helyezte tekintetét
-Húú bocsi akkor nem is zavarunk-szólt Louis,és mindenki egyszerre felnevetett.Még Niall is,és látszott rajta hogy tényleg az neki is csak egy csókot jelentett,semmi mást...
-Sziasztok-köszöntek
-Szia Nichole,a barátom-mosolygott Niall,mire nekem is mosolyra húzódott a szám.


Hétre kint voltunk a repülőtéren,Harry még mindig nem mondott semmit a "megbeszélni valójával" kapcsolatban...egyre izgatottabb vagyok.
Az idő hirtelen felgyorsult
18:17
18:34
18:42
18:50 elindultunk a leszálló pálya felé.
Harry hosszasan megcsókolt,én pedig magamhoz szorítottam.A karjaimat szorosan köré kulcsoltam.
Elindult bőröndjeivel a repülőgép felé...
A tömegbe...
Most itt az idő hogy elmondjam!
Nem húzhatom tovább!
Lehet nincs sok hátra,és most látom őt utoljára.
-HARRY!!!-kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam.
Ő utánam nézett...
És ekkor a szavak megakadtak a torkomban,nem bírtam kiejteni a számon semmit,nem vagyok elég erős ehhez.A szívem a torkomban dobogott.
Egyetlen egy szót tudtam kiejteni elcsuklott hangomon:
-Szeretlek-csak ennyit de valószínűleg ezt már ő nem hallhatta...
A következő pillanatban már térdre estem...összetörtem.
Kezeimet arcomba temettem és üvöltöttem.Amilyen hangosan csak bírtam.
Nem érdekelt semmi.
Hogy mindenki engem nézett..semmi.
Sírtam,most kitört belőlem minden,nem bírtam tovább.
Egyre csak fekete foltok lebegtek előttem,minden elkezdett elhalványulni...a szívemet már a halántékomban éreztem.
Feketeség...
És egyszer csak minden eltűnt...

Amíg nem késő...

8.rész

Talán jól éreztem magam közben..vagy nem.A csók pillanata még mindig itt ég bennem,itt legbelül.Akármennyire is akartam nem bírtam elhárítani magamtól Niallt.Nem éreztem azt amit Harrynél,de akkor is valami fellángolt bennem aminek nem kellett volna megjelennie a gyomromban és legfőképpen nem a szívemben.Amikor levettük ajkainkat egymáséról,ezt mondtam:-A mi titkunk.

Nem akartam többet mondani,hisz nem is tudtam volna.Nem akartam újra mindent elrontani,talán ez az életemben az utolsó esély hogy olyan fiúval legyek együtt akit igazán szeretek.Különlegesnek kéne magam érezni..hiszen egy olyan fiú a barátom akit nem kaphat meg mindenki.De én is csak egy átlagos,brit lány vagyok.Csak egy kicsit más mint mások...Végre egyszer az életemben minden úgy alakult ahogy azt terveztem.

Majdnem.

Egy egyszerű félreértéstől,egyetlen egy mozdulattal elronthatok mindent...

De nem akarok semmit...

És láttam Niall-ön is hogy nem akar se nekem se Harrynek rosszat,hogy nem érzésekből jött ez a csók amit rálehelt ajkaimra.

Este tizenegy óra körül hazaértem.A többiek már elmentek,Harry meg nem volt sehol.A fürdő felé vettem az irányt és egy kis papír cédulát pillantottam meg az ajtó küszöbén ami mellett egy tüskés szárú vörös rózsa volt.A papíron csupán pár szó díszelgett nem éppen gyöngy betűkkel írva:

"Fent várlak a szobában."

És mellette egy mindent megérő szó:"Szeretlek"

Gyorsan lezuhanyoztam majd felmentem az emeletre.Harry ahogy azt ígérte ott várt rám.

-Szia-mosolygott.

Lekapcsolta a TV-t,leoltotta a lámpát és hanyatt feküdt , én pedig mellé bújtam.

-Harry lehet egy kérdésem?-fordultam oldalra úgy hogy tekintetünk találkozzon.

-Bármennyi.

-Lehet furcsán fog hangzani de tudnom kell,mégis mit szeretsz bennem?Azaz miért pont én fekszem itt melletted miért nem más?

-Nem telt el úgy éjszaka,hogy ne gondoltam volna rád.Volt egy idő amikor felakartam venni veled a kapcsolatot,de úgy gondoltam már elfelejtettél vagy ha nem akkor pedig már sosem fogsz megbocsátani nekem,hisz én a helyedben ezt tettem volna.Ezután már sosem reménykedtem...és amikor megjelentél a buliban,mindent úgy akartam csinálni mint régen.A hiány szó jelentését nem akarom soha többé megismerni.

.

És most hogy itt fekszel mellettem,én vagyok a világ egyik legboldogabb embere.Egy ajándék vagy nekem az élettől.Köszönöm-majd puha kezeivel végigsimította az arcomat.

-Hogy mit szeretek benned?A gyönyörűen csillogó barna szemeidet,a barna hajadat,ha kócos,ha egyenes és amikor begöndörödik az esőtől,vagy ha a szél az arcodba fújja.Az elbűvölő alakodat,ha mosolyogsz a gödröcskéidet,és ha sírsz akkor az elkenődött sminkedet.Egyszerűen mindent szeretek benned úgy ahogy vagy.-folytatta,majd arcomon egy hideg könnycsepp hullott le lassan...

-Na most te jössz!-vigyorgott

-Szeretem hogy minden emberrel kedves vagy függetlenül attól hogy ki ő és hogy nem változtál meg a hírnévtől valamint az idióta humorodat,az arcodat,a mosolyodat,a nevetésed,a hibáidat.

Ha rád nézek egyszerűen csak te létezel számomra,nem tudok másra gondolni,kizárom a világot és elveszek benned...imádom a göndör hajadat,úgy is ha furcsán áll.Nehéz nem belenézni a zöldes szemedbe,ugyanúgy mint pár évvel ezelőtt.

Elvarázsolsz.

És nem utolsó sorban neked van a legszebb hangod a Földön!-majd megfogtam bal kezét.-Ezt el kellett mondanom.

Fejemet mellkasára helyeztem és így aludtunk el.

Ezt megkellet vele beszélnem még mielőtt megtudná a betegségemet,mielőtt megijedne és félne tőlem,eltávolodna.

Mielőtt mindent bevallanék neki....azt hogy egy ideje van egy betegségem amiből nagyon nehéz kigyógyulni...

Lehet nem látszik rajtam mert erős maradtam a végsőkig és mindig is próbáltam leplezni a fájdalmamat.

De a tudat hogy egyre súlyosabb rákos vagyok számomra felfoghatatlan...talán holnap elmondom.

Még a műtétem előtt.

A műtét egy hét múlva lesz.Félek.Nagyon félek.

De talán holnap mindennek vége...tényleg mindennek.

egy korty pezsgő , és minden megváltozik

7.rész

Lassan elváltunk egymástól , és a szekrényhez mentem . Harry leült az ágy szélére és végigkísérte tekintetével ahogy felöltözök.-És mi a terved mára?-kérdeztem miközben a farmeromba próbáltam bele gyömöszölni magam.

-Arra gondoltam hogy átjöhetnének a többiek , persze csak ha nincs ellenedre , vagy megismételhetjük a tegnap estét-majd felnevetett

-És pontosabban kikre gondoltál , kik jönnének át?

-A szokásos csapat, Liam , Niall ,  Zayn és persze Eleanor Louissal . De akkor a második ajánlat biztos hogy nem?

Én úgy tettem mintha meg se hallottam volna ezt , de utánam rohant és átkarolta a derekamat . Próbáltam menekülni kezei közül de sajnos ez esélytelennek tűnt. 

-Eressz el !-nevettem fel

-Soha többé !-válaszolta Harry , majd maga felé fordított és meg akart csókolni ..de én hirtelen elrántottam a fejem és kiszabadultam erős kezeiből .Leültem egy székre .

-Mi a baj?-kérdezte

-És mi van ha mégis ? Mi lesz ha megismétlődik a múlt? Újra elhagysz? Harry , én azt még egyszer nem akarom átélni , kérlek ne -felszínre törtek az érzéseim újból , de mielőtt még befejezhettem volna,Harry a mutatóujját az ajkaimra helyezte , és ezt mondta:

-Megígérem . Nichole felnőttünk , miattad tudom mi az a szerelem , hogy mit jelent valakit halálosan szeretni.-Mondta nyugtatóan , és megölelt . 

A délután átjöttek a többiek is , TV-t néztünk , iszogattunk , kártyáztunk .

Leültünk a szőnyegre és középre tettünk egy flakont .

-Pörgetőzzünk !-pattant ki Louis fejéből az ötlet. Mindenki fejbológatással jelezte hogy jó.

Először Liam pörgetett . Az üveg kupakos fele Harrynél állt meg.

-Felelsz vagy mersz ?

-Kezdésnek felelek -válaszolt Harry.

-Nichole-al már megtörtént ?!-kiáltott be Louis .

-Ez bunkósság volt Lou!-nevetett El .

-Tegnap -nevetett Harry - csak tegnap , félős volt Nichole .

-Lépjünk tovább!-szóltam közbe mielőtt Harry részegen az egész magánéletét megosztaná a srácokkal .

Később én egyedül kimentem a parkba , lehet rossz ötlet volt otthagyni a többieket , de talán már kiszivárgott az agyukból az alkohol.Leültem a padra és a kedvenc dalomat dúdolgattam ,és hallgattam a madarak lágy csiripelését.Elgondolkoztam...amikor hirtelen valaki hátulról átölelt.Kicsit meglepődtem amikor Niall két gyönyörű kék szeme pillantott rám.

-Tessék .-majd a hátamra terített egy vékony kardigánt

-Köszönöm , de te hogy-hogy itt ?

-Gondoltam szükséged van egy lelki támaszra , vagy csak egy barátra .

-Lehet-hajtottam le a fejem.

-Ne szomorkodj és csak hogy tud Harry nagyon sokat mesélt rólad , de azt nem mondta hogy ilyen gyönyörű vagy-pirult el.-Ami meg a mai napot illeti , meg kell szoknod , ő ilyen .

-Régen nem...de azóta igaz sok minden változott-mosolyogtam .

A nap hátralévő részében még nagyon sokat beszélgettünk , és végül egy kis belvárosi kávézóban kötöttünk ki.Élveztem Niall társaságát , tényleg nagyon jó...BARÁT.

Este nyolckor elhagytuk a kávézót , és hazafelé indultunk . 

-Feljössz még?-kérdeztem

-Nem , még van egy kis elintézni valóm .

-Akkor szia-harapdáltam a számat.

A következő pillanatban Niall egy hirtelen mozdulattal magához húzott , és a távolság megszűnt köztünk . És igen , megcsókolt .
-Szia-mosolyodott el.

az előző részhez ugyan kevés komment érkezett , de twitteren és facebookon is egyaránt nagyon sok visszajelzés.Én azért örülnék ha ide is írnátok kommentet akár névtelenül. :) Hamarosan új rész !