Megszűnik minden létezni...

9.rész

Reggel szakadt az eső és az egész várost beterítette a köd, ez az időjárás remekül passzolt a hangulatomhoz.
Harry mellkasán ébredtem ugyanabban a pozícióban mint amikor este lehajtottam rá a fejemet.Szörnyű rém álmom volt....egész éjszaka reszketem.

Kibújtam a paplan alól Harry mellől és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Most nem vasaltam ki a hajam.
Nem tettem fel semmilyen sminket.
Tényleg semmit.
Természetes fehér bőröm megcsillant az ablakon átszűrődött napfényben és hosszú sötétbarna hajam az arcomba lógott.Felöltöztem majd hanyatt feküdtem az ágyon szorosan Harry mellett.


11:14
.Jó reggelt-suttogta a számba Harry
-Neked is-húztam széles mosolyra a számat, mintha minden rendben lenne.Mintha semmi gond sem lenne... 
-Hiányozni fogsz
-Hogy micsoda?-fordultam felé
-Tudod,ma megyünk Amerikába.Nem emlékszel?-válaszolt,majd beállította kócos,göndör fürtjeit.
-Dehogynem,jó utat!És te is nekem.Nagyon-igazából ez teljesen kiment a fejemből,és nem a legjobbkor utaznak el.
-Körülbelül,menni ideig leszel távol?
-Pontosan két hétig-válaszolt majd homlokomra helyezte ajkait és lágyan megcsókolt.
14 nap...nélküle.
-Ne segítsek pakolni?-hajamat a fülem mögé tűrtem
-Az jó lenne,ha én pakolnék biztos valamit itthon hagynék...szóval ha ráérsz-túrt bele barna hajába és ajkait harapdálta...ilyenkor olyan ellenállhatatlan. Pontosabban ilyenkor is.
-Szóval igen-pattantam ki gyorsan az ágyból
Gyorsan összerámoltunk és egy kis rendet is sikerült végre teremtenem a szobában.
Fél négykor átjöttek a fiúk.
-Hét órakor indulunk és már holnap részt veszünk egy sajtó konferencián, azt hiszem a keleti parton valamelyik városba-mondta Liam-Harry készen vagy?
-Persze,a reptéren találkozzunk,nekem még van egy kis megbeszélni valóm Nichole-al.-mosolygott és rám helyezte tekintetét
-Húú bocsi akkor nem is zavarunk-szólt Louis,és mindenki egyszerre felnevetett.Még Niall is,és látszott rajta hogy tényleg az neki is csak egy csókot jelentett,semmi mást...
-Sziasztok-köszöntek
-Szia Nichole,a barátom-mosolygott Niall,mire nekem is mosolyra húzódott a szám.


Hétre kint voltunk a repülőtéren,Harry még mindig nem mondott semmit a "megbeszélni valójával" kapcsolatban...egyre izgatottabb vagyok.
Az idő hirtelen felgyorsult
18:17
18:34
18:42
18:50 elindultunk a leszálló pálya felé.
Harry hosszasan megcsókolt,én pedig magamhoz szorítottam.A karjaimat szorosan köré kulcsoltam.
Elindult bőröndjeivel a repülőgép felé...
A tömegbe...
Most itt az idő hogy elmondjam!
Nem húzhatom tovább!
Lehet nincs sok hátra,és most látom őt utoljára.
-HARRY!!!-kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam.
Ő utánam nézett...
És ekkor a szavak megakadtak a torkomban,nem bírtam kiejteni a számon semmit,nem vagyok elég erős ehhez.A szívem a torkomban dobogott.
Egyetlen egy szót tudtam kiejteni elcsuklott hangomon:
-Szeretlek-csak ennyit de valószínűleg ezt már ő nem hallhatta...
A következő pillanatban már térdre estem...összetörtem.
Kezeimet arcomba temettem és üvöltöttem.Amilyen hangosan csak bírtam.
Nem érdekelt semmi.
Hogy mindenki engem nézett..semmi.
Sírtam,most kitört belőlem minden,nem bírtam tovább.
Egyre csak fekete foltok lebegtek előttem,minden elkezdett elhalványulni...a szívemet már a halántékomban éreztem.
Feketeség...
És egyszer csak minden eltűnt...